Barázdazaj

Ez a kérdés az esetek többségében bőven túlmutat a reáltudományok területén. Audiofil körökben ilyenkor szokás elővenni a HiFi ásót, és a frekvenciaátviteli görbék alól kihantolni, majd jól megrázni az érzelmek kapitális darázsfészkét. Az alábbiakban egy egyszerű, szubjektív módszer leírása próbál támpontokat adni a válaszhoz.
 

Nem túl szimpatikus húzás a tévécsatornáktól, amikor a filmeket megszakító reklámok hangerejét az egekbe emelik, frászt hozva ezzel az éppen elszundító nézőre. Bármilyen furcsa, a dolog hátterében pontosan az a jelenség áll, amely napjainkra gyakorlatilag teljesen kiirtotta a klasszikus értelemben vett HiFi-t.

Az alábbiakban a mágneses hangrögzítés történetének egyik legvitatottabb résztvevőjéről fogok írni. Az AKAI GX magnófejek a mai napig parázs vitákat képesek kiváltani az internetes fórumokon. Van, aki rajong az üvegfejekkel szerelt magnók hangjáért, mások szerint egy magára valamit is adó „hifista” nem tűr meg maga közelében ilyesmit. Tény azonban, hogy míg a hangminőség megítélése sok esetben szubjektív, az AKAI GX fejek - más gyártók hasonló korú alkatrészeivel ellentétben - sok magnóban a mai napig kiválóan működnek, a kopás legcsekélyebb jele nélkül.

Ha létezik olyan lemezjátszó, amely kiérdemelte a kultikus jelzőt, úgy a Linn Sondek LP 12 mindenképpen az.

 
Több okból is ideje szót ejteni végre egy lemezjátszóról. Egyrészt a blog címe kötelez erre, másrészt úgy tűnik, hogy egészen meglepő módon a hagyományos hanglemez él és köszöni szépen, jól van. Miközben az albumeladások 2010-ben összesen 13%-al estek, a bakelit forgalma 14%-al nőtt, elérve ezzel az 1991-es szintet.

A bakelitrajongók egyre növekvő táborának tagjai pedig természetesen jó lemezjátszót szeretnének használni - képzeletbeli toplistájuk egyik előkelő helyét egészen biztosan a Linn Sondek LP12 foglalja el.    

Ők a mágneses hangrögzítés alfái, omegái és örök arisztokratái - az analóg magnók kora velük kezdődött, és valószínűleg velük is fog véget érni. A 60-as évek végétől, a kompakt kazetta elterjedésével főleg az igényesebb hifisták eszközeivé váltak, fajsúlyosabb példányai pedig hosszú időre beköltöztek a hangstúdiókba.
Az alábbi cikket egy sorozat első részének szánom - ennek megfelelően kezdjük némi történelemmel.

Rengeteg termékkatalógus és felhasználói kézikönyv különböző gyártóktól.

1974-ben a Pioneer fegyverkezési versenyt robbantott ki a HiFi készülékek gyártói között. A rádióerősítők (receiver-ek) piacán eluralkodott az "enyém nagyobb, mint a tiéd" szemlélet. Az ez idő alatt született készülékek valóban nagyok, szépek, iszonyatos hangerőre képesek, és a mai napig brutálisan drágák. A verseny új készülékkategóriát eredményzett: megszülett a Monster Receiver.

...ezen az oldalon nem kérdés. Senkit nem akarok meggyőzni arról, hogy egyik vagy másik jobb - mindkettőnek megvannak a maga nyilvánvaló előnyei és hátrányai. Szubjektív dolgokról lesz szó. Nem fogom minden mondat elé leírni, hogy "véleményem szerint" - de kéretik így olvasni.
Tehát véleményem szerint: