Friss kommentek

  • Mistral1011: És egyszer eltunk a B100-hoz is... Grat a cikkhez! B42-vel kezdtem (ill fater...), de a B100-tól f... (2018.06.24. 22:49) Orsósokról, általában
  • Mr. Waszabi: A kivezérlési szint másik oldala az erősítő. Digitálisan sem lehet magasabb jelszintet elérni, min... (2017.10.14. 14:43) Mi történt a valódi HiFi-vel?
  • NekemNemEzKell: Hadd jöjjönek a cikkek! Kár,hogy eddig nem fedeztem fel ezt az oldalt! (2017.10.14. 14:42) Az analóg vs. digitális kérdés...
  • ilozv: @szepipiktor: Dehogy rettegek. Viszont szeretnék tartani egy bizonyos szintet, és nincs időm/kedve... (2017.08.23. 21:24) Jól szól a hifim?
  • Ottó Simon: Életem valószínűleg legnagyobb hülyesége, hogy 90-ben nem vettem meg egy Sondeket, karral, Ortopho... (2016.05.11. 13:41) Amikor a lemeznek jólesik a tű - Linn Sondek LP12

Vintage HiFi és amit hallgatunk rajta...

2011.07.28. 16:51 ilozv

Orsósokról, általában

Címkék: bing crosby ampex orsós magnó szalagos magnó

Ők a mágneses hangrögzítés alfái, omegái és örök arisztokratái - az analóg magnók kora velük kezdődött, és valószínűleg velük is fog véget érni. A 60-as évek végétől, a kompakt kazetta elterjedésével főleg az igényesebb hifisták eszközeivé váltak, fajsúlyosabb példányai pedig hosszú időre beköltöztek a hangstúdiókba.
Az alábbi cikket egy sorozat első részének szánom - ennek megfelelően kezdjük némi történelemmel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A "orsós szalagos" magnók hosszas vajúdás után Németországban születtek a múlt század harmincas éveiben. Felmenői közül említést érdemel - sok egyéb mellett - az acélhuzalos hangrögzítő, amely meglepő módon acélhuzalra rögzít hangot. Még meglepőbb, hogy a mai napig alkalmazzák pl. bizonyos szovjet gyártmányú repülőgépeken a pilótafülke beszélgetéseinek rögzítésére (lásd fekete doboz vagy CVR). Előnyei kevésbé számosak mint hátrányai, viszont az a tény, hogy az acélhuzal nem igazán gyúlékony, elegendő indoknak tűnik a használatára.

A világháború előtti években tehát a Harmadik Birodalomban  - sok egyéb mellett - gőzerővel folyt a magnetofonok fejlesztése. Az addig ismert mágneses hangrögzítők legnagyobb problémája a torzítás volt, melyet a Fritz Pfleumer által vezetett német mérnöki gárda az előmágnesezés ki- majd továbbfejlesztésével drámai módon csökkentett. Az első, valóban használható készüléket, a K1-et az AEG mutatta be az 1935-ös IFA kiállításon (a félreértések elkerülése végett: Internationale Funkausstellung Berlin).

A világháború idején használt német magnók már rádióstúdiókban is elfogadható hangminőséget voltak képesek produkálni. Működési elvük pontosan ugyan az volt mint a legmodernebb készülékeké, kinézetre pedig alig különböztek későbbi utódaiktól.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Német rádióstúdió magnetofonja a Második Világháborúból

A háború okán Európában turnézó amerikai hadsereg német technológia iránt való érdeklődése a rakéták, sugárhajtóművek és egyéb apróságok mellett a hangtechnikára is kiterjedt. Megbízták ezért Jack Mullin nevű - civilben audiotechnikai mérnök - katonájukat, hogy ebben a témakörben vizsgálódjon a megszállt országban. A derék katona feladata teljesítése közben mellékesen hozzájutott a Bad Nauheim-i rádióállomás egyik magnetofonjához, valamint kb 50 db. hangszalaghoz. Mindezt bölcs előrelátással személyes hadizsákmányként hazaszállította. A háborút követő két évben azon dolgozott, hogy az eszközt kerekedelmi cikké tegye.

Mullin 1947-ben Hollywood-ban bemutatta a magnetofont az MGM stúdiónak - a prezentáció pedig felkeltette Bing Crosby érdeklődését. Crosbyt valószínűleg mindenki ismeri, aki hallgatott már karácsony környékén rádiót: White Christmas című számát valamennyi média kötelességének érzi ilyenkor több százszor lejátszani, békés családapák szemében gyújtva meg ezzel a tomboló téboly tüzét.

Crosby, hogy Mullin munkájának biztos alapot adjon, 50.000$-t fektetett be egy Ampex nevű, akkoriban hat alkalmazotta foglalkoztató helyi elektronikai vállalkozásba. A cég hamarosan Amerika első számú hangrögzítő gyártójává vált - Bing Crosby pedig mostmár a hangszálgyulladás kockázata nélkül, recsegésmentes szalagról búghatta Amerika fülébe a Fehér Karácsonyt. A világ első, szalagról sugárzott műsorát (A Bing Crosby Show-t, mi mást) az ABC 1948-ban közvetítette egy Ampex 200-as magnetofonról.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Az ötvenes évekre felpörgött a magnóbiznisz. A hangrögzítés a stúdiók privilégiumából hamarosan (majdnem) bárki által művelhető tevékenységgé vált. A készülékek megjelentek az oktatásban, a munkahelyeken és az otthonokban is. Számos cég előre rögzített ("műsoros") szalagokat hozott forgalomba. Az Ampexnél dolgozó Ross Snyder fejlesztései alapján megszületett több sávos rendszernek köszönhetően a hangstúdió-technika kisebb forradalmat élt át. Lehetővé vált a zeneszámok hangszerenkénti rögzítése, ezzel ugrásszerűen javult a stúdiófelvételek minősége. A többsávos technika ugyanakkor letette a házi használatra alkalmas sztereo rendszerek alapjait is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sztereo Ampex magnó - 1962

Az orsós szalagos magnó látszólag fényes jövő előtt állt. Egyre szebb, egyre jobb minőségű és egyre olcsóbb készülékek születtek. A szalagsebbesség csökkentésével addig elképzelhetetlenül hosszú játékidőt lehetett elérni, a hangminőség pedig mai füllel hallgatva is kiváló volt. 1963-ban a holland Philips piacra dobott ugyan egy egyszerűen kezelhető orsósmagnó alternatívát, de mivel minősége messze elmaradt a korábbi rendszerétől, ezért a legtöbben nem igazán vették komolyan. A termék neve Compact Casette volt.

Hamarosan azonban egyértelművé vált, hogy a holland rendszert - és főleg az azt támogató üzleti potenciált - alábecsülték. Bár a korábbi technológia összehasonlíthatatlanul jobb hangminőséget volt képes (és képes ma is) produkálni, a kazettás magnó néhány év alatt átvette az orsósok helyét az átlagos otthoni hangrendszerekben. A kazetta mögött álló lobbi erejét jól mutatja, hogy a hetvenes években a HiFi szabvány - egyébként sem túl szigorú, de a kazettás magnók számára akkor még teljesíthetetlen - előírásait lazábbra vették, így válhatott a kazettás rendszer HiFi-vé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Teac X2000 - az egyik utolsó, és sokak szerint a valaha gyártott legjobb kommersz orsós magnó. A töténelembe a Ponyvaregény című film szereplőjeként vonult be (Mia Wallace használja, miközben Vincent Vega a mosdóban elmélkedik.)

A "műsoros" szalagok utolsó kiadója, a Columbia House 1984-ben adta fel a harcot. Bár házi használatú orsósokat még a 90-es években is gyártottak, arányuk a kazettás rendszerekhez képest elenyészővé vált. Ma már csak a hangstúdiókban, és néhány fanatikus otthonában találhatóak meg - az orsós magnók többsége a HiFi menyország szférikus zenéjét játsza - bízzunk benne, hogy ez nem azonos Bing Crosby Fehér Karácsonyával. (Köszönet Kurt Vonnegutnak.)

Folytatjuk

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://barazdazaj.blog.hu/api/trackback/id/tr393107621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DrDukcsik 2017.08.21. 22:26:50

Hogy érem el a cikk folytatását?

ilozv · http://barazdazaj.blog.hu 2017.08.21. 22:28:02

@DrDukcsik: Előbb-utóbb megírom :) Tele vagyok vázlatokkal, de sajnos az utóbbi időben nagyon kevés időm van a blogra.

NekemNemEzKell 2017.10.14. 14:42:40

Hajrá! Kiváncsian várjuk!
Jók az írások!

DrDukcsik 2018.06.24. 22:49:27

Várjuk türelemmel..

Mistral1011 2018.06.24. 22:49:28

És egyszer eltunk a B100-hoz is...
Grat a cikkhez!
B42-vel kezdtem (ill fater...), de a B100-tól följebb nem birtam srófolni az öreg pénzét. Az Akai GX tizenötezres ára sem volt anno "hívogató" - talán 79-et írtunk akkor? :-)
A Revox, TEAC, Pioneer - csak az álmodozás szintjén lebegtek :-(
Aztán Pana F65-ös HiFi videó melett tettem le a voksot - így gyerekek felnövését is vissza tudtam NÉZNI meg a CD-ről átmásolt felvételeket is tudtam hallgatni...